3. Fejezet

Harmadik fejezet

 

Max

 

Fordította: Elpida

 

 

Már a liftből hallottam Annabell sírását, és azonnal tudtam, George-nak nem sikerült rábeszélnie, hogy igya meg a tejét.

Sara kiszállt a liftből, az ajtóhoz futott és a kulcsaival szenvedett – aztán elvettem tőle és beengedtem a lakásunkba. Amint belépett, George a kezébe adta kislányunkat és – helyesen olvasva Sara arckifejezését – gyorsan elkezdett magyarázni neki. – Jól van, jól van, pont most ébredt fel, csak nem akar tejet inni. Korábban egy cumisüveggel megivott.

Lényegtelen volt, hogy Annabell korábban megivott egy üveggel. Sara pánikba esve gyors Köszönöm-öt mondott George-nak, és beviharzott a gyerekszobába, hogy megszoptassa.

– Egy kis baleset? – kérdezett George a nadrágomra mutatva.

Sara után néztem, aki már eltűnt az előszobából. – A pincér. Aztán Sara, és utána a parkoló fiú, aki a kocsimmal egy oszlopnak hajtott.

– Ezek szerint a vacsora fantasztikus volt?

– Valóban, tökéletes este volt. – És csak amikor ismét ránéztem, akkor vettem észre, mi van rajta. – Az én ingem van rajtad?

George kezeivel végigsimított a csípőjén. – Rajtam inkább már ruhának látszik. – A lelógó anyagba markolt. – Arra gondoltam, hogy Sara egyik kendőjét a derekamra kötöm övnek.

– Lehányt?

George bólintott és hagyta, hogy az ing ismét lehulljon a csípője mellé. – Ördögűző bébi.

– Sajnálom – suttogtam, és hirtelen hihetetlen fáradtság lett úrrá rajtam. – Meg tudnék rá esküdni, hogy van, amikor többet hány, mint amennyit megevett.

– Nem gond, komolyan mondom. Sokkal jobb, mint amikor a randi partnerem hányt le. Annabell legalább megölelt utána.

– Köszönöm, haver. Amit ma értünk tettél, hogy elvállaltad a kisbabánk gondozását, nagyon sokat jelent nekünk.

George gyengéden megütögette a vállamat. – Itt az ideje mennem. Mond meg Sarának, hogy hétfőn találkozunk.

– Megmondom.

Amikor bezártam George mögött az ajtót, bedobtam a mosógépbe a nadrágomat és elindultam a gyerekszoba felé. Megszokott helyemre ültem, a szőnyegre, a hintaszékhez közel. – Hogy van az én csajom?

Sara Annabellt nézve mosolygott. – Jól van.

Megnyaltam a számat és Sara arcát vizsgáltam. Szinte egyből megnyugodott, hogy karjaiba vette a kisbabánkat. – A feleségemre gondoltam.

A szemembe nézett és összeszűkült szemekkel nevetett. – Én is jól vagyok.

Tekintetét ismét Annabellre eresztette és halkan dúdolva, hüvelykujjával a kis pofikáját simogatta. Kislányunk felemelte kis kezét és vakon megtalálta anyukája ujját, amire rámarkolt. Kezemmel megfogtam feleségem bokáját és lehunytam a szemeimet.

Csak Sara dúdolását hallottam és az édes hangokat, amiket a kislányunk adott ki. A mi kis világunk végtelenszer jobb volt, még ha meg is kellett birkóznunk azzal, hogy egyelőre sokkal kisebb volt.

 

~~~

 

Egy kéz érintette a vállamat. Megrándultam. A gyerekszoba padlóján. Elaludtam a földön...

Felnéztem és Sarát láttam. Hatalmas mellei szinte majd kibuggyantak a csipkés melltartóból, amit viselt. Tekintetem lejjebb vándorolt a hozzá illő, szintén apró méretű bugyira.

– Új pizsama? – kérdeztem, és felkönyököltem.

– Chloe ajándéka.

– Neked, vagy nekem?

– Mindkettőnknek. – Az ujjával csalogatva mutatta, hogy kövessem, és én felálltam, utána mentem, míg meg nem állt az előszobában, félúton a hálószobánk felé, a vékony, puha szőnyegen.

– Itt? – kérdeztem megközelítve őt, majd lehajoltam hozzá, hogy megcsókoljam a nyakát. Éreztem számomra oly ismerős parfümjének enyhe illatát, ami egyszerre volt gyümölcsös és virágillatú. És nagyon jól tudta, hogy mennyire beindulok tőle. És ahogy így végignéztem rajta, hogy csak fehérneműben volt, dús haja vállaira omolva, eszembe juttatta, milyen régóta nem volt részünk ilyen pillanatokban. Régen volt lehetőségünk vággyal telt vad kúrásra és erotikus játékokra.

Most csak a kimerültséget és az őrületet ismertük, és lehetetlen volt nem gondolnom arra, hogy a szobánkba kéne vinnem, ahol gyengéden és visszafogottan kellene viselkednem vele.

– Igen itt… – suttogta, és lábujjhegyre állt, hogy megharapjon az államon. – Emlékszel arra az estére, amikor a tévé előtt ettünk és én megleptelek, mert elindítottam az egyik videónkat? – Gyengéden a fülembe harapott. – Annyira felizgultál, hogy pontosan ezen a helyen kúrtál meg, állva. Előre döntöttél, azt mondtad támaszkodjak a falnak és nyissam szét a lábaim. Emlékszel?

Persze, hogy emlékeztem. Máskor is szexeltünk az előszobában, az a vad szex, a kisbaba előtti, amikor addig sem bírtuk ki, hogy eljussunk a hálószobánkba. Az a gyors és mocskos szex, melynek végén mindketten félig felöltözve, izzadtan rogytunk a padlóra. Akkor egy olyan videót néztünk, amin én elfenekelem, és ez engem annyira felizgatott, hogy ismét meg akartam tenni, itt az előszobában.

De ezen az estén, amikor Annabell olyan mélyen aludt, mi miért…

– Tetszik ez a szőnyeg – magyarázta testét végigcsúsztatva rajtam, míg nem előttem térdelt. Az agyam majd felrobbant, amikor romlott tekintettel felnézett rám. – Vastag és puha a térdeim alatt. – Alsógatyámat a combomra húzta, hogy kiszabadítsa a farkam. Tenyerébe vette és nézte, ahogy vastagszik és keményedik. Kinyújtotta a nyelvét és lassan körbenyalta. – És szeretem az ízed is – folytatta mosolyogva utalgatását. – Ezt furcsállod?

Kinyitottam a szám, de eleinte meg se tudtam szólalni, majd kinyögtem: – Nem…

Az ajkába harapott, és a farkamat verő kezét nézte, majd ismét a szájába vett. Felnyögtem a gyönyörtől, melyet a péniszemen köröző játékos nyelve okozott. Az egész izzott. – Szeretem az édes ízét – suttogta, és felnézett rám. – Nyugi. A mai este kész katasztrófa volt, de vicces is. Adj nekem még többet.

Markába szorította a farkam. Nedvesség csepp jelent meg a hegyén, és Sara lenyalta. – Mit érzel, amikor látod, hogy ezt csinálom neked?

Nyelve pontosan a makkom alatti érzékeny részen játszadozott, és én szakadozó lélegzettel erősen megmarkoltam a tarkóján.

Egy nyálas csókkal kivette a szájából, és megkérdezett: – Mikor élveztél utoljára a számba?

Nem kellett sokat gondolkodnom a válaszon. Két héttel a kisbabánk megszületése után történt. Még nem szexelhettünk. Majd megőrültünk az alváshiánytól, és ugyanakkor repdestünk a boldogságtól, mert rájöttünk, hogy az életünk tökéletes. Az ajkaira élveztem, de nem azért, mert olyan sokáig szopott, hanem mert már hetek óta nem volt köztünk semmi intim dolog és én már majd felrobbantam.

– Rég volt – ismertem el.

Ő bólintott, csücsörített és apró csókokkal tapadt a farkamra, végig, mindenhol beterített vele.

Én az ajkait a farkam körül akartam érezni, ahogy szívnak, szorítanak, szenvedélyesen, mintha már soha sem lenne több energiánk. Érezni akartam a nyelvét, ahogy a szájában simogatja a hímvesszőmet, miközben szop, és vággyal telt nyögései végigvibrálnak a farkamon. Ő előrehajolt és megint megnyalta a makkomat, egészen le a golyóimig, és a szemei ragyogtak, miközben kis köröket rajzolt nyelvével a farkam hegyére.

Basszus!

A hajába markoltam, hogy irányítsam a mozdulatait. Össze-vissza beszéltem, nem volt semmi értelme. Azt mondtam neki, folytassa, kértem rá, bátorítottam és dicsértem az édes kis száját.

– Megőrjít a szád. Megőrjít, bassza meg! – Az ujjamat a szája és a halántéka közé tettem, így érezhettem, ahogy ritmusosan előre hátra mozog a faszomon. – Fogadok, hogy teljesen be tudsz venni. Igaz? – mondtam, és átadtam magam annak, amit annyira, de annyira akartam.

Még mélyebbre vett a szájába, annyira, hogy már könnyes lett a szeme, majd visszahúzódott, hogy mély lélegzetet vegyen, és a szemembe nézzen. Már régóta nem voltam ennyire felizgulva, szinte remegtem a gyönyörtől.

Szükségem volt Sara mélybarna szemeire és lágy, karcos hangjára és a kezeire, amik egyszerre voltak gyengédek és erősek. Vágyakoztam látni a testét, ahogy ívbe hajlik, és az ízre a lábai között, és a szoros ölelésére, amikor sikítva a farkamra élvez. Több százszor szeretkeztünk már, és minden alkalommal egy másik nő volt – egy új tapasztalat –, amit felfedett az új személyiségéből előttem.

A farkammal a szájában előrehajoltam és kikapcsoltam a melltartóját, hagytam lecsúszni a karjain, amit ő a földre ejtett.

Amikor felnézett rám a szemei ragyogtak. Megsimogatta a mellbimbóját. És ez… betalált nálam, derékon aluli találat volt.

Istenien szopott. Fentről láthattam a fenekét, teljes szépségében... azt a kurva életbe. Lehunytam a szemeimet, és átadtam magam a kínzó vágynak, ami az ágyékomból indult el felfelé a gerincemen, hogy kiteljesedjen…

Egy halk puffanás hallatszott a szomszédos szobából: Annabell a kiságyában a másik oldalára fordult. Párszor köhögött.

El akartam tolni magamtól Sarát, de ő némán és szenvedélyesen kapaszkodott a csípőmbe. – Tök jól van. Édesem, már majdnem elmentél, maradj.

És abban a pillanatban felsírt a kisbabánk.

Sara ismét a szájába vett, és erősen, gyorsan szopott, tekintetével könyörögve, hogy lazuljak el, élvezzek el, ne hagyjam, hogy elszálljon az, ami köztünk volt, de hogyan, hogy a picsában tudtam volna továbbra is szájba baszni a feleségemet, amikor a szomszéd szobában sír a lányunk?

Az éhes sírás, mondta nekem valamikor Sara. – Hallod? – kérdezte akkor. – Mennyire más hangot ad ki?

Tudtam, meg se kellett kérdeznem, tudtam, hogy a mellei telítődnek, egyre jobban feszülnek.

És amikor ismét megpróbáltam elhúzódni, ő hagyta.

A hüvelykujjammal megsimogattam a halántékán, majd az arcán, míg telt ajkaihoz értem. – Virágszirom, menj.

Bocsánatkérő grimasszal megfogta a kezemet, és felállt. Olyan kibaszott szép volt, ahogy ott állt előttem gyönyörű, izmos lábain, meztelen mellekkel, csak egy apró bugyiban. Felnyújtózkodott és gyengéd, nedves csókot adott, a farkamat kettőnk között csapdába ejtve.

– Később folytatjuk.

– Persze – mormoltam a homlokát megpuszilva.

A feneke, amikor megfordult és elindult a gyerekszoba felé, fenséges volt. Majd előrehajolt, kivette kislányunkat a kiságyából és a hintaszékhez ment vele.

Ahelyett, hogy csatlakoznék hozzájuk, mint általában, inkább elindultam a szobánk felé, lehetőséget adtam a testemnek, hogy lenyugodjon.

Húsz perccel később éreztem, ahogy Sara mellém csúszik az ágyunkban. Éreztem kezének melegét, miközben átölelt. Szájának puhaságát és nedvességét a vállamon.

– Ébren vagy? – kérdezte suttogva, és keze elindult lefelé a hasamon. Meztelen voltam a takaró alatt. Testem máris elkezdet reagálni simogatására, de, hogy bassza meg a kurva élet, már álmos voltam és kimerült. Elkaptam a kezét és visszahúztam a mellkasomra, némán tudtára adva, hogy majd valamikor máskor lesz erre lehetőségünk.

~~~

– Jó reggelt, Napsugaram! – Will a székemben ült, és lábait az íróasztalomon pihentette.

Ránéztem, majd becsuktam magam mögött az ajtót.

– Sikerült kényelembe helyezned magad?

– Az én irodám jobb – válaszolta. – Milyen volt a fergeteges szex éjszakája?

– Enyhe csalódás.

Játékos vigyora lehervadt, és valószínűleg túl őszinte vallomásom okául, komoly tekintettel lábait levéve az asztalomról felült. A térdeire támaszkodott és úgy kérdezett: – Mi történt?

Hagytam laptop táskámat az asztalom mellé esni, és leültem vele szemben. – George jól csinálta, csak folyamatosan üzengetett, és az étteremben is történt egy-két balszerencsés eset, és végül a szex se jött össze.

– Milyen balszerencsés eset?

– Alfredo mártás a nadrágomon, hozzá még víz is, Sarának megindult a teje, és eláztatta a ruháját, és a parkoló fiú meghúzta az autómat. Röviden, csak egy szokásos randevú volt.

Will kezével intve szakított félbe. – Mi történt Sara tejével és a ruhájával?

Felsóhajtottam. – William. Néha annyira kiszámítható vagy, hogy az már csalódást okoz.

De már rázta is a fejét. – Tényleg kíváncsi vagyok. Olyankor… folyik a teje a melleiből?

Éreztem, hogy a szemöldököm ráncolom. – Ö... hát... igen. Természetesen. Gondolom, tudod, honnan jön a tej? Ugye? Tudod, hogy ezért van a nőknek melle, és nem csak azért, hogy mi élvezkedhessünk.

– Fogd be, Max – mondta fenyegetően az egyik ujjával felém intve. Látszott rajta, hogy megzavarodott valamitől. – Ez azt jelenti, hogy a tej folyik folyamatosan?

– Nem, te barom. Csak ha már órák teltek el azóta, hogy utoljára megszoptatta Annabellt, vagy ha hallja sírni… – válaszoltam egy grimasszal. – Vagy ha egy másik kisbaba sírását hallja, ezek szerint. Persze erre az utolsóra én se számítottam, hogy őszinte legyek.

Nem tudtam, mit kéne mondanom. Nem azért, mert olyan dolgokat fedtem fel előtte, amik Sara magánügyéhez tartoznak, hanem mert úgy éreztem, mintha egy titkos, a férfiakhoz tartozó szobába kaptam volna belépési engedélyt, és így idő előtt elárultam a belépési kódot Willnek. Még hagyni akartam egy kicsit szenvedni.

A legnyájasabb mosolyommal ajándékoztam meg. – A női testtel olyan dolgok történnek, amiket te még csak el sem tudsz képzelni.

A szemei nagyra nyíltak. – Utálom, amikor ilyen lekezelően beszélsz velem.

– Miért? – csettintettem a nyelvemmel együtt érzően. – Pedig olyan nagyon élvezem.

Will félrehajtotta a fejét. Mintha azon gondolkodna, hogy válaszoljon-e valamit, vagy inkább ne mondjon semmit. Összeszűkültek kék szemei és egy apró mosoly jelent meg az arcán.

Vártam. Tudtam, hogy nem bírja ki sokáig. Egymás szemébe néztünk. Még vagy tíz másodpercig tartott a bámuló versenyünk.

– Jól van – mondta nagyot sóhajtva. – Voltam már terhes nővel.

Enyhe ellenszenvvel néztem rá. – Oké. Mivel tudom, hogy még egy nőt se csináltál fel, csak annyit mondok, hogy ez kibaszott furcsa.

– Az… Abban az időben sok baromságot csináltam… De még soha sem voltam nővel, aki… – A mellkasára nézett, aztán rám, megemelt szemöldökkel.

– Rendben – mondtam a tarkómat masszírozva. Ismert tény volt, hogy Will azok közé a férfiak közé tartozik, akik megőrülnek a mellekért. Furcsának találtam, hogy még soha sem gondolt bele, hogy milyen szerepe van a melleknek az anyaságban.

– Milyen ízű? – kérdezte hirtelen.

Egyszerre mordultam föl és dörzsöltem meg a szemeimet tiltakozásul. – William!

– Maximillian! Ne próbáld meg beadni, hogy nem kóstoltad meg.

Emlékeztem egy héttel kisbabánk hazaérkezése utáni beszélgetésünkre Sarával. Teljesen szét voltunk csúszva. A mosogatóban hegyekben állt a mosatlan edény, és ugyanabban a ruhában voltunk, mint amiben előző nap. Sarának még fájdalmai voltak, és én megpróbáltam mindent megtenni, hogy jobb legyen neki: a kezeimmel, a számmal. Ő hatalmas szemeivel hálásan nézett rám, körmei gyengéden karcolták fejbőrömet és megkérdezte, hogy milyen íze van.

Visszatértem a jelen beszélgetésbe Willhez. – Olyan… édes – vallottam be.

Lecsukta a szemeit és felsóhajtott. – Meg kell szerveznem Hannával, hogy délben találkozzunk otthon…

– Istenem! Szánalmas vagy.

Kinyitotta a szemeit és gyanakodva nézett rám. – Oda vagy érte, ugye?

– Sarának pompás mellei vannak. Még szép, hogy oda vagyok értük.

– Nem, nem csak arra gondoltam. Az egész helyzetért vagy oda. – Előre hajolt, arra kényszerítve, hogy nézzek a szemeibe. – Igen! Bassza meg! Imádod, amikor a teje szivárog, és úgy gondolod, hogy ez furcsa. Talán még szégyelled is. Te nemes óriás!

A fejemet rázva húztam ki magamat. – Egyáltalán nem!

– És azt mondva, hogy „egyáltalán nem”, úgy érted „még szép, hogy megrémít, hogy oda vagyok a…”

– Mindjárt kirúglak az irodámból.

Nevetve hátra döntötte a székét, hogy csak két lábon álljon. – Ez azt jelenti, hogy már majdnem felfedtem, mi az igazság.

– Az igazság az, te szerencsétlen, hogy egy furcsa helyzetben egyensúlyozunk. – Hezitáltam egy kicsit, össze kellett szednem a gondolataimat. – Persze, hogy kibírhatatlanul szexinek találok egy-két dolgot. De ezelőtt csak mi ketten voltunk. Max és Sara, akik együtt éltek, és még egymást próbálták megismerni. Ahogy ti is vagytok most Hannával: virraszthattok egész éjszaka, olyan hangosan kiabálva szexelhettek, amilyen hangosan akartok, leléphettek a hétvégére, anélkül, hogy előre elterveznétek. Ilyen volt a mi életünk is. És most már belépett az életünkbe ez a kislány, aki mindennél és mindenkinél fontosabb. És… – Megdörzsöltem a tarkómat. – Nem számítottam erre. Nem gondoltam, hogy egyszerre ennyi mindent fogok érezni. Olyan mintha lépegetnék és a szívem már a testemen kívül lenne, és tudom, hogy ez még inkább jellemző Sarára. El sem tudtam képzelni, milyen nehéz lesz nézni, ahogy megpróbálja beosztani az erejét. Ebből kifolyólag, lehet, hogy állandóan kúrni akarom, de félek…

Will némán hallgatott. És amikor látta, hogy nem tudtam, hogyan fejezzem ki a különös feszültséget bennem, megpróbálta ő: – Bűntudatod van.

– Kicsit igen. – Tenyeremmel végigsimítottam a számon. – Azt akarom mondani… Úgy érzem... nincs rám szükség, most. Sara szoptatja, ringatja. Anna az anyukáját akarja, érted? Én tisztába tudom rakni, énekelhetek neki, elvihetem magammal, amikor futni megyek, de nem rám van szüksége. – Grimaszoltam, utálva, hogyan hangozhatott a vallomásom. – De ugyanakkor továbbra is vannak szükségleteim. Önző dolog, hogy szeretnék egy „fergeteges szex éjszakát” – ahogy te is nevezted –, hogy mocskosan csinálhassuk, ahogy régen is. Olyan, mintha már nem is lennének fontosak az én szükségleteim.

– Különös, hogy nem mondtál semmit arról, mit akar Sara.

Sóhajtottam. – Azt akarja, hogy kicsit vadabb legyek, azt hiszem.

Zavarodottan az asztal fölé hajolt. – Bassza meg! Akkor hol itt a probléma? Seggfej, mindketten ugyanazt akarjátok. – Közönyös képet vágva kérdezett: – Még csináljátok… azt a klubos dolgot? Johnny-nál?

Kihúztam magamat. Kíváncsi voltam, hogy mit tudhat valójában rólunk Will. Úgy látszott, sokat tud.

– Már rég nem voltunk – vallottam be halkan. – Mióta terhes lett. Ő akarta.

– És te nem akartad? – kérdezte meglepetten.

– Neked tetszene, ha téged és Hannát idegenek néznének?

Kész volt megrázni a fejét, hogy nemet intsen, de megállt közben. – Igen is, meg nem is. Az tetszene, ha nézik, ahogy kielégítem. De zavar a gondolat, hogy más férfiak fantáziájának tárgya lehetne.

– Érted, mire gondolok...? És engem ez nem zavart. De képzeld most el Hannát, mint a gyereked anyját – mondtam. – Képzeld el, hogy szoptat és állandóan fáradt, és olyan apró, mint Sara. És igen, kibaszottul szeretem a testét, de most annyira a lányunkkal van elfoglalva, hogy tök magányosnak érzem magam, annyira, hogy attól félek, ha megérintem meztelenül, darabokra tépem. Nem éreztem így, amikor terhes volt, mert akkor nem tűnt sebezhetőnek, még kevéssel a szülés előtt sem. Úgy mászkált, mint aki tudja magáról, hogy csodálatos. De, ha most valaki nem értene velem egyet abban, hogy mennyire szexi, akkor seggbe rúgnám és beverném a képét.

Will üres tekintettel nézett rám, és úgy csinált, mintha ásítana.

– Szóval te túl védelmezőnek tartasz engem? Baszd meg!

– Egy fasz vagy – mondta. – Ahogy magad is bevallod, ez a ti perverziótok. Lehet, hogy nekem nem jön be, de ha Sarának tetszik, akkor miért gondolod, hogy meg kell változnotok, csak mert a lakásotokban most már egy kisbaba is van?

Fejemet rázva dőltem hátra a székemen. – Nagyon mélyenszántó és gyóntató hatású lett ez a beszélgetés. Először a szoptatás, aztán a perverzió, a házasság és a baba érkezése utáni szex. Hogy tudod kezelni? Mikor lett belőled férfi, William?

– Ha-ha-ha! Ez semmiség ahhoz a pár marhasághoz képest, amiről Hanna akar beszélgetni velem – mondta nevetve. – De figyelj rám! Annabell négy hónapos. Ez olyan, mint amikor egy délutáni előadást mész megnézni, és amikor a végén kijössz, még nappal van, és elvakít a nap, elveszted az irányérzéked körülbelül öt másodpercre, míg a fotoreceptoraid…

– Will. Térj észhez, bassza meg!

– Azt akarom mondani, hogy leragadtál annál az öt másodpercnél. Kijöttél a fényre, de még nem látod, mi van körülötted.

– Oké. Szép hasonlat.

– Azt akarod látni, hogy életed egyik része ismerős számodra. Még-az-ajtót-sincs-időm-becsukni-szexet akarsz. Bútorokat-szétzúzó-szexet akarsz. Szexelni akarsz a klubban. És azokkal a pompás mellekkel akarsz szexelni.

A számba haraptam, és bevallottam. – Igazad van.

– Majd mi átjövünk hozzátok, és vigyázunk a picurra. Mi vagyunk a keresztszülei, igaz? – Felemelte a kezét, nehogy válaszoljak. – Tudom, hogy még nem döntöttétek el, de mi sokkal jobbak vagyunk Chloénál és Bennettnél. Legyünk őszinték: ők seggfejek.

Elnevettem magam. – De Bennett ért a gyerekekhez. Van egy unokahúga.

– De az újszülöttektől retteg. Henry mondta, hogy amíg Sophia meg nem tanult járni, fél méter távolságot tartott tőle, és csak azóta nem ereszti szem elől. Még ő is attól tart, hogy szigorú nézésével megijesztheti Annát. És ha őszinte akarok lenni, ebben én sem kételkedem. Néha olyan ijesztő, mint a pokol. Hanna és én… meg tudjuk oldani. – Előre hajolt, és rám kacsintott. – Végül is, tudósok vagyunk.